1. A lélek egyedülléte 37.
2. A spirituális élet kezdete 39.
3. Átélni a kérdést 41.
4. Szent tér 45.
5. A közösség, mint belső minőség 47.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nyujtsdkezed.blog.hu/api/trackback/id/tr431230616
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PappD 2009.07.09. 23:12:41
1. A lélek egyedülléte 37.
egyedüllét = solitude
félrevezető lehet remetékre gondolhatunk (solitaries)
solus latin szóból erednek -> quia tu solus sanctus tu solus dominus tu solus altissimus // Egyedül Te vagy a szent, Te vagy az úr, Te vagy az egyetlen fölség
Ahhoz, hogy a magányoságtól az egyedüllét felé mozduljunk szükséges, hogy a figyelmünket elterelő világtól valamilyen módon visszavonuljunk.
nem elsősorban testben, hanem lélekben való egyedüllét
lélekben való egyedüllét – ez egy belső minőség vagy hozzáállás amely nem függ a fizikai elkülönüléstől
egy nagyváros közepén
a tömegben
akár egy nagyon tevékeny és eredményes élet közegében is
LÉTEZHET, FENNTARTHATÓ ÉS KIFEJLESZTHETŐ
Aki kialakította a lélekben való egyedüllétet azt már
nem zilálják szét a környező világ legkülönbözőbb ingerei képes egy nyugodt, belső középpontból szemlélni és értelmezni a világot
Ha figyelmesen éljük az életünket megtanulink különbséget tenni a kétféle jelenlét között:
amelyet a magányosság hat át amely az egyedüllétből fakad
Amikor egyedül vagyunk
egy irodában,
egy házban vagy
egy üres váróteremben.
szenvedhetünk a nyugtalanító magánytól de élvezhetjük is a csendes egyedüllétet
Környezetünkben nem nehéz megkülönböztetni
a nyugtalant a nyugodttól
az űzöttet a szabadtól
a magányost az egyedül lévőtől
Amikor lélekben egyedül vagyunk, akkor
oda tudunk figyelni mások szavaira
Amikor viszont a magány rabjai vagyunk
akkor hajlamosak vagyunk csak azokat a megjegyzéseket és eseményeket kiválasztani, amelyek azonnali kielégülést nyújtanak heves vágyainkra.
Szakadatlanul ingadozunk e két pólus között.
ez a hullámzás természetes és
teljesen soha meg nem szüntethető
sok tényező játszik szerepet
ismert és ismeretlen tényező egyaránt.
A pólusok felismerése + A fogékonyságunk kialakulása e belső feszültségre
akkor észrevethetjük azt az irányt amely felé mozdulni szeretnénk.
egyedüllét = solitude
félrevezető lehet remetékre gondolhatunk (solitaries)
solus latin szóból erednek -> quia tu solus sanctus tu solus dominus tu solus altissimus // Egyedül Te vagy a szent, Te vagy az úr, Te vagy az egyetlen fölség
Ahhoz, hogy a magányoságtól az egyedüllét felé mozduljunk szükséges, hogy a figyelmünket elterelő világtól valamilyen módon visszavonuljunk.
nem elsősorban testben, hanem lélekben való egyedüllét
lélekben való egyedüllét – ez egy belső minőség vagy hozzáállás amely nem függ a fizikai elkülönüléstől
egy nagyváros közepén
a tömegben
akár egy nagyon tevékeny és eredményes élet közegében is
LÉTEZHET, FENNTARTHATÓ ÉS KIFEJLESZTHETŐ
Aki kialakította a lélekben való egyedüllétet azt már
nem zilálják szét a környező világ legkülönbözőbb ingerei képes egy nyugodt, belső középpontból szemlélni és értelmezni a világot
Ha figyelmesen éljük az életünket megtanulink különbséget tenni a kétféle jelenlét között:
amelyet a magányosság hat át amely az egyedüllétből fakad
Amikor egyedül vagyunk
egy irodában,
egy házban vagy
egy üres váróteremben.
szenvedhetünk a nyugtalanító magánytól de élvezhetjük is a csendes egyedüllétet
Környezetünkben nem nehéz megkülönböztetni
a nyugtalant a nyugodttól
az űzöttet a szabadtól
a magányost az egyedül lévőtől
Amikor lélekben egyedül vagyunk, akkor
oda tudunk figyelni mások szavaira
Amikor viszont a magány rabjai vagyunk
akkor hajlamosak vagyunk csak azokat a megjegyzéseket és eseményeket kiválasztani, amelyek azonnali kielégülést nyújtanak heves vágyainkra.
Szakadatlanul ingadozunk e két pólus között.
ez a hullámzás természetes és
teljesen soha meg nem szüntethető
sok tényező játszik szerepet
ismert és ismeretlen tényező egyaránt.
A pólusok felismerése + A fogékonyságunk kialakulása e belső feszültségre
akkor észrevethetjük azt az irányt amely felé mozdulni szeretnénk.
PappD 2009.07.09. 23:13:32
@PappD: Tapasztaltad-e már a lélek egyedüllétét a magányosság félelme nélkül?
Ha igen mesélj belső tapasztalataidról, ha nem mit gondolsz mi akadályozott benne vagy mi hiányzott hozzá?
Ha igen mesélj belső tapasztalataidról, ha nem mit gondolsz mi akadályozott benne vagy mi hiányzott hozzá?
PappD 2009.07.09. 23:14:10
2. A spirituális élet kezdete 39.
= ez a belső érzékenység a spirituális élet kezdetét
Amikor a saját belső hangunkra tudunk figyelni.
Sok ember elveszítette kapcsolatát belső hangjával – ezért gyakran kér segítséget, támogatást és tanácsot másoktól
Bizonytalanságot tükröz
A bizonytalanságunk néha az ellenkezőjét váltja ki:
sokszor bizonytalanságunk mások ellen fordít minket önvédelemből.
Időnként úgy tűnik, hogy
mások megszólása,
viselkedésük elítélése vagy
döntéseik nyílt támadása
inkább saját önbizalomhiányunk jele
semmint szilárd meggyőződésünkké.
Legfontosabb tanács minden kereső ember számára az, amit Reiner Maria Rilke adott egy fiatalembernek, aki azzal fordult hozzá, költő legyen-e belőle
Id. 40. o.
= ez a belső érzékenység a spirituális élet kezdetét
Amikor a saját belső hangunkra tudunk figyelni.
Sok ember elveszítette kapcsolatát belső hangjával – ezért gyakran kér segítséget, támogatást és tanácsot másoktól
Bizonytalanságot tükröz
A bizonytalanságunk néha az ellenkezőjét váltja ki:
sokszor bizonytalanságunk mások ellen fordít minket önvédelemből.
Időnként úgy tűnik, hogy
mások megszólása,
viselkedésük elítélése vagy
döntéseik nyílt támadása
inkább saját önbizalomhiányunk jele
semmint szilárd meggyőződésünkké.
Legfontosabb tanács minden kereső ember számára az, amit Reiner Maria Rilke adott egy fiatalembernek, aki azzal fordult hozzá, költő legyen-e belőle
Id. 40. o.
PappD 2009.07.09. 23:14:52
@PappD: Mi segít téged, hogy meg tudd különböztetni a valódi belső hangodat a divat vagy mások véleménye által befolyásolt véleményedtől?
PappD 2009.07.09. 23:15:25
3. Átélni a kérdést 41.
Magányunkat egyedüllétté alakítva meglelhetjük azt a becses helyet, ahol rálelhetünk egy hangra.
Ez a hang a belső szükségletünkről – azaz a hivatásunkról – beszél nekünk.
Ahhoz, hogy valóban a saját válaszainkra találjunk rá szükséges, hogy
kérdéseinket,
gondjainkat és
a bennünket foglalkoztató dolgokat
megvizsgáljuk és mérlegeljük.
?: Állíthatjuk-e, hogy gondolatunk, véleményünk és nézőpontunk a sajátunk?
intellektuális beszélgetéseink sokszor abból állnak, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő forrást idézik.
véleményünket gyakran a kor divatja határozza meg
Néhány fontos tanács adható:
Légy Türelemmel szíved minden kérdése iránt!
Próbáld meg magukat a kérdéseket megszívlelni!
Éld át a kérdéseket!
„akkor majd talán, lassanként, egy szép napon élete(d) beletorkollik a válaszba, szinte észrevétlenül.”
Világunkban a dolgok egyfolytában elvonnak bennünket legbelső énünktől
Arra serkentenek, hogy a kérdések meghallgatása helyett válaszokat keressünk.
Egy magányos embernek sem belső ideje sem belső nyugalma nincs ahhoz, hogy várjon és figyeljen.
Válaszokat akar, mégpedig azonnal.
Amikor azonban egyedül vagyunk, oda tudunk figyelni a belső énünkre.
Ez nem önzés vagy egészségtelen önboncolgatás, mert
„ami legbelsőbb énedben történk, az teljes szeretetedet megérdemli.”
Az egyedüllét helyén mások számára is jelen lévővé válhatunk, ha feléjük nyújtjuk a kezünket, de nem mohón vágyakozva a figyelem és a szeretet után, hanem önmagunkat adva ahhoz, hogy segítsük felépíteni a szeretet közösségét.
Az egyedüllét nem távolít el bennünket embertársainktól, hanem lehetővé teszi az igazi barátságot.
Thomas Merton remeteségben élte utolós éveit. Így ír:
„Ebben a mély egyedüllétben találom meg azt a szelídséget, amellyel igazán tudom szeretni testvéreimet. Minél inkább egyedül vagyok, annál több szeretet van bennem irántuk. Tiszta szeretet, amely a mások egyedülléte iránt tisztelettel teli.”
Mertont saját tapasztalat megtanította arra, hogy az egyedüllétr nem csupán elmélyíti a mások iránti szeretetünket, hanem egyben azt a helyet is jelenti, ahol az igazi közösség létrejöhet.
Ami igazán számít neki az nem a fizikai, hanem a lélekben való egyedüllét.
A lelki egyedüllét nélkül a barátság, a házasság és a közösségi élet bensőségessége sem lehet építő jellegű.
Nélküle a másokkal való kapcsolatunkat könnyen a szükségeink vezérlik,
s a kapcsolatunk mohóvá, ragaszkodóvá, kapaszkodóvá,
függővé és érzelgőssé,
kihasználóvá és élősködővé válhat …
A szeretet misztériuma abban rejlik, hogy
védelmezi és tiszteletben tartja mások egyedüllétét
megteremti azt a szabad teret, ahol az ember a magányát egyedüllétté tudja alakítani, melye megoszthat atöbbiekkel.
Ebben az egyedüllétben
a kölcsönös tisztelettel, egymás egyediségének figyelembevételével,
egymás magánéletétől való kellő távolságtartással és
az emberi lélek szentségének tiszteletteljes megértésével
erősíthetjük egymást.
Ebben az egyedüllétben arra bíztathatjuk egymást, hogy
belépjünk legbelsőbb énünk csendjébe és
ott felfedezzük azt a hangot, amely
az emberi együttlét korlátain túl egy új lelki közösségbe hív bennünket.
Ebben az egyedüllétben lassan tudatára ébredünk az ő jelenlétének, mert ő szeretett bennünket először. (1Jn 4,19)
Magányunkat egyedüllétté alakítva meglelhetjük azt a becses helyet, ahol rálelhetünk egy hangra.
Ez a hang a belső szükségletünkről – azaz a hivatásunkról – beszél nekünk.
Ahhoz, hogy valóban a saját válaszainkra találjunk rá szükséges, hogy
kérdéseinket,
gondjainkat és
a bennünket foglalkoztató dolgokat
megvizsgáljuk és mérlegeljük.
?: Állíthatjuk-e, hogy gondolatunk, véleményünk és nézőpontunk a sajátunk?
intellektuális beszélgetéseink sokszor abból állnak, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő forrást idézik.
véleményünket gyakran a kor divatja határozza meg
Néhány fontos tanács adható:
Légy Türelemmel szíved minden kérdése iránt!
Próbáld meg magukat a kérdéseket megszívlelni!
Éld át a kérdéseket!
„akkor majd talán, lassanként, egy szép napon élete(d) beletorkollik a válaszba, szinte észrevétlenül.”
Világunkban a dolgok egyfolytában elvonnak bennünket legbelső énünktől
Arra serkentenek, hogy a kérdések meghallgatása helyett válaszokat keressünk.
Egy magányos embernek sem belső ideje sem belső nyugalma nincs ahhoz, hogy várjon és figyeljen.
Válaszokat akar, mégpedig azonnal.
Amikor azonban egyedül vagyunk, oda tudunk figyelni a belső énünkre.
Ez nem önzés vagy egészségtelen önboncolgatás, mert
„ami legbelsőbb énedben történk, az teljes szeretetedet megérdemli.”
Az egyedüllét helyén mások számára is jelen lévővé válhatunk, ha feléjük nyújtjuk a kezünket, de nem mohón vágyakozva a figyelem és a szeretet után, hanem önmagunkat adva ahhoz, hogy segítsük felépíteni a szeretet közösségét.
Az egyedüllét nem távolít el bennünket embertársainktól, hanem lehetővé teszi az igazi barátságot.
Thomas Merton remeteségben élte utolós éveit. Így ír:
„Ebben a mély egyedüllétben találom meg azt a szelídséget, amellyel igazán tudom szeretni testvéreimet. Minél inkább egyedül vagyok, annál több szeretet van bennem irántuk. Tiszta szeretet, amely a mások egyedülléte iránt tisztelettel teli.”
Mertont saját tapasztalat megtanította arra, hogy az egyedüllétr nem csupán elmélyíti a mások iránti szeretetünket, hanem egyben azt a helyet is jelenti, ahol az igazi közösség létrejöhet.
Ami igazán számít neki az nem a fizikai, hanem a lélekben való egyedüllét.
A lelki egyedüllét nélkül a barátság, a házasság és a közösségi élet bensőségessége sem lehet építő jellegű.
Nélküle a másokkal való kapcsolatunkat könnyen a szükségeink vezérlik,
s a kapcsolatunk mohóvá, ragaszkodóvá, kapaszkodóvá,
függővé és érzelgőssé,
kihasználóvá és élősködővé válhat …
A szeretet misztériuma abban rejlik, hogy
védelmezi és tiszteletben tartja mások egyedüllétét
megteremti azt a szabad teret, ahol az ember a magányát egyedüllétté tudja alakítani, melye megoszthat atöbbiekkel.
Ebben az egyedüllétben
a kölcsönös tisztelettel, egymás egyediségének figyelembevételével,
egymás magánéletétől való kellő távolságtartással és
az emberi lélek szentségének tiszteletteljes megértésével
erősíthetjük egymást.
Ebben az egyedüllétben arra bíztathatjuk egymást, hogy
belépjünk legbelsőbb énünk csendjébe és
ott felfedezzük azt a hangot, amely
az emberi együttlét korlátain túl egy új lelki közösségbe hív bennünket.
Ebben az egyedüllétben lassan tudatára ébredünk az ő jelenlétének, mert ő szeretett bennünket először. (1Jn 4,19)
PappD 2009.07.09. 23:16:18
@PappD: Kérdések a 3. ponthoz:
Szerinted elegendő lehet a megoldás eléréséhez ha „csak” átéljük a kérdést?
Hogy működik szerinted ez?
Szerinted elegendő lehet a megoldás eléréséhez ha „csak” átéljük a kérdést?
Hogy működik szerinted ez?
PappD 2009.07.09. 23:17:25
4. Szent tér 45.
= a valódi közösség alakítja ki ezt.
Olvasd el a rövid történetet a 46-47 oldalról.
Érezted már magadat egy másik emberrel ilyen szent térben?
Ha igen ki volt az, ha nem mi az ami akadályozott vagy hiányzott hozzá?
= a valódi közösség alakítja ki ezt.
Olvasd el a rövid történetet a 46-47 oldalról.
Érezted már magadat egy másik emberrel ilyen szent térben?
Ha igen ki volt az, ha nem mi az ami akadályozott vagy hiányzott hozzá?
PappD 2009.07.09. 23:18:02
5. A közösség, mint belső minőség 47.
Rilke:
„A szeretet […] abból áll, hogy két egyedüllét védelmezi, határolja és üdvözli egymást.”
Anne Morrow Lindbergh:
„Úgy érzem, mindannyian szigetek vagyunk egy közös tengerben.”
a bírátok és szerelmesek együttléte során lehetnek olyan pillanatok, amelyekben egyfajta közös egyedüllétbe léphetnek be, amelyet nem korlátoz sem hely, sem idő.
a szeretetben történt találkozásunknál fogva a közöttünk lévő tér szent tér lett, azok pedig, akik elmennek, itt maradnak lelkünk vendégszerető egyedüllétében.
A „csak üdvözölni akartalak” típusú telefonhívások hálával töltethetnek el bennünket, amikor azonban velük akarjuk csillapítani az elhagyatottságtól való félelmünket, könnyen az önsajnálat prédájává válhatunk.
Mindig olyan közösséget keresünk, amely megadhatja nekünk
a valahová tartozás érzését
, ám fontos észben tartanunk, hogy együtt lenni egy helyen, egy házban a jogosan bennünk élő vágy beteljesítéséhez képest csupán másodlagos.
A barátság és a közösség mindenekelőtt belső minőségek.
Sohasem lehet kikövetelni, eltervezni vagy megszervezni őket, ám legbelsőbb énünkben létrejöhet a hely, ahol ajándékként fogadhatjuk őket.
A barátság és a közösség e belső értelmezése
megadja nekünk a szabadságot ahhoz, hogy „világi” életet élhessünk egy szoba elzártságában is
azt is lehetővé teszi, hogy könnyen áthidaljunk hatalmas távolságokat, mert azok számára akik félelem nélkül osztoznak egyedüllétükben, az egymás közötti tér szent térré lett.
Miután már megízleltük ezt az egyedüllétet, egy új élet körvonalazódik előttünk, amelyben eloldozhatjuk a hamis kötelékeinket, s meglepően új módon kapcsolódhatunk Istenhez és egymáshoz.
Mi hiányzik a mostani közösségből ahhoz, hogy szent térré váljék a számunkra?
Rilke:
„A szeretet […] abból áll, hogy két egyedüllét védelmezi, határolja és üdvözli egymást.”
Anne Morrow Lindbergh:
„Úgy érzem, mindannyian szigetek vagyunk egy közös tengerben.”
a bírátok és szerelmesek együttléte során lehetnek olyan pillanatok, amelyekben egyfajta közös egyedüllétbe léphetnek be, amelyet nem korlátoz sem hely, sem idő.
a szeretetben történt találkozásunknál fogva a közöttünk lévő tér szent tér lett, azok pedig, akik elmennek, itt maradnak lelkünk vendégszerető egyedüllétében.
A „csak üdvözölni akartalak” típusú telefonhívások hálával töltethetnek el bennünket, amikor azonban velük akarjuk csillapítani az elhagyatottságtól való félelmünket, könnyen az önsajnálat prédájává válhatunk.
Mindig olyan közösséget keresünk, amely megadhatja nekünk
a valahová tartozás érzését
, ám fontos észben tartanunk, hogy együtt lenni egy helyen, egy házban a jogosan bennünk élő vágy beteljesítéséhez képest csupán másodlagos.
A barátság és a közösség mindenekelőtt belső minőségek.
Sohasem lehet kikövetelni, eltervezni vagy megszervezni őket, ám legbelsőbb énünkben létrejöhet a hely, ahol ajándékként fogadhatjuk őket.
A barátság és a közösség e belső értelmezése
megadja nekünk a szabadságot ahhoz, hogy „világi” életet élhessünk egy szoba elzártságában is
azt is lehetővé teszi, hogy könnyen áthidaljunk hatalmas távolságokat, mert azok számára akik félelem nélkül osztoznak egyedüllétükben, az egymás közötti tér szent térré lett.
Miután már megízleltük ezt az egyedüllétet, egy új élet körvonalazódik előttünk, amelyben eloldozhatjuk a hamis kötelékeinket, s meglepően új módon kapcsolódhatunk Istenhez és egymáshoz.
Mi hiányzik a mostani közösségből ahhoz, hogy szent térré váljék a számunkra?