Leírás a sivatagról és a kertről:

lépjünk a magányunk sivatagába s gyengéd és kitartó igyekezettel változtassuk azt át az egyedüllét kertjévé (34.o.)

1.                   A versengés és az összetartozás között   21.

Magány (egy helyzet, melyben furcsa belső györődést élünk át, egy érzés, nyugtalanító feszültség mely azt mondatja velünk: „Magányos vagyok” – a „senkihez sem tartozás” fájdalma)

-          minden ember fájdalmas tapasztalata

-          mindannyian őrzünk ilyen emlékeket

-          most is nap nap után találkozunk ezzel az érzéssel

o        munkánk során

o        közösségben, házasságban

o        esetleg amikor egyedül vagyunk egy könyvvel, egy problémával

A magányt mindannyian szeretnénk elkerülni.

Modern világunk felerősíti ezt az egyetemes emberi tapasztalatot:

Kontrasztok:

-          nagyvárosi elszigeteltség, közöny, félelem / reklámokból tükröződő ideálok (világunkat dekoráló képek és szavak) másról szólnak: szerelem, kedvesség, felszabadult emberek vidám összetartozása

-          pornográfia „pénzért árult intimitás”

A magányosság ma az emberi szenvedés egyik legegyetemesebb forrása // a versengő individualizmus azzal kompenzálja, hogy az összetartozásról, az egységről és a közösségről beszél, mint elérendő ideálokról

-          pszichés panaszok, tünetek leggyakoribb kiváltó oka, növekvő számú öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer-függőség, pszichoszomatikus tünetek, depresszió

-          Baráti találkozók / társadalmi események – sokszor veszünk részt rajta és sokszor kiüresedve és szomorúan távozunk – A mélyen gyökerező és gyakran tudattalan vetélkedés megakadályozza, hogy az emberek kitárulkozzanak egymás előtt

„Ahol mindig szívesen látnak bennünket, ott a távollétünk sem számít túl sokat, és amikor mindenki jöhet, senki sem fog különösebben hiányozni.”

-          Nyelvhasználatunk:

o        Fáradj beljebb, olyan jó, hogy látlak!

o        Hadd mutassalak be egy nagyon kedves barátomnak, aki boldog lesz, ha megismerhet!

o        Sokat hallottam már rólad, és el sem mondhatom, mennyire örülök, hogy most személyesen is találkozunk

o        Olyan érdekes, amit mondasz, bárcsak többen hallhatnák!

o        Nagyszerű volt veled beszélgetni

o        Nagyon remélem, hogy hamarosan újra találkozni fogunk. Mindig szívesen látunk, és nyugodtan hozd magaddal a barátaidat

o        A mihamarabbi viszontlátásra

Magányunk gyökerei olyan mélyre nyúlnak, ahová a reménykeltő hirdetések, a pénzért vásárolt szerelem képei vagy a társasági együttlét nem képesek lehatolni.

Abból a gyanúból táplálkoznak, hogy

-          senki sem törődik velünk

-          senki sem szeret bennünket feltétel nélkül

-          nincs olyan hely, ahol sebezhetőek lehetnénk anélkül, hogy azzal visszaélnének

Gúnyos mosolyok, pimasz megjegyzések, gyors visszautasítás, kínos csend. Sok kis hétköznapi visszautasítás mely újból és újból felébreszti félelmünket, hogy egyedül maradunk.

Mikor éreztem magamat magányosnak, elhagyatottnak, visszautasítottnak?(gyermek- vagy ifjúkoromban / legutóbb)

2.                  A fájdalmas űr elkerülése 25.

A magányérzettel nehéz szembenéznünk.

Gyakran minden tőlünk telhetőt megteszünk csakhogy ne kelljen szembenéznünk a magányosság élményével. Erre kultúránk, egyéni és közösségi szokásaink kifinomult módszereket kínál.

-          érzéstelenítés

o        halottainkat úgy temetjük, mintha még élnének

o        fájdalmainkat úgy ássuk el magunkban, mintha nem is léteznének

o        feladatok, munka, tevékenység hajszolása – napjaink betáblázása – ma ide megyek holnapra is keresek valami programot

-          fájdalom kerülése

o        a fájdalmas kérdések említés nélkül maradtak

o        a kínos helyzeteket pedig egyszerűen letagadták

§         következmény: „Kétségbeesetten próbáljuk szeretni egymást, de nem sikerül.”

„Társadalmunkat „egyre inkább olyan emberek népesítik be, akik kétségbeesetten igyekeznek szeretni egymást – sikertelenül.”

Egyik oka: képtelenek vagyunk szembenézni a magányosságunk fájdalmával.

Elfutunk a magányunk elől, más emberekkel, különleges élményekkel próbáljuk elterelni a figyelmünket.

E miatt olyan boldogtalan emberek leszünk, akiket soha be nem teljesülő vágyak és elvárások kínoznak.

figyelemeltereléseink – melyek megakadályoznak abban, hogy szembenézzek magányos oldalammal

o        felhívok még valakit

o        találkozok valakivel

o        túlzsúfolt naptáram

Felfedezted-e már, hogy Te milyen „érzéstelenítő”, figyelemelterelő módszereket alkalmazol, csakhogy ne érezd a magányodat?

 („bármit megteszünk azért, hogy újra lefoglaljuk magunkat, s tovább játszuk a „végül is minden rendben van” fedőnevű játékot.”)

3.                  A végső megoldás veszélye              28.

(Szerintem a végső megoldás veszélye alatt azt az illúziót érti, hogy „magányosságunkra a végső megoldást az emberi összetartozásban keressük”.)

Egy hamis elképzelés: az a dolgunk, hogy egymás magányának megszüntetessük.

Magányérzésünk gyakran önmagunktól el, az életünket kísérő társak karjaiba űz bennünket. De ezekből

§         gyötrelmes kapcsolatok

§         fárasztó barátságok

§         fojtogató ölelések

lesznek.

„Olyan pillanatokra vagy helyekre várni, ahol nincs fájdalom, ahol nem érezni az elkülönülést, és ahol minden emberi nyugtalanság belső békévé válik, nem egyéb, mint ábrándképet kergetni. Semmilyen barát vagy szerető, semmilyen férj vagy feleség, semmilyen közösség vagy kommuna nem lesz képes elaltatni az egység és a teljesség iránti legmélyebb vágyódásainkat.”

Egymáshoz való görcsös ragaszkodás  - nem engedi kifejlődni a barátságot és a szerelmet.

Kellemes és félelemmentes térre van szükségünk, amelyben közeledhetünk és távolodhatunk.

Néha a magányunk abban a reményben hoz össze bennünket, hogy együtt már nem leszünk magányosak.

„Talán most megtaláltam azt, amit tudatosan vagy öntudatlanul kerestem.”

„akiknek addig eléggé nyomasztó kapcsolatuk volt a szüleikkel vagy a testvéreikkel, vakon belevetik magukat komoly következményekkel járó kapcsolatokba, abban a reményben, hogy mostantól kezdve majd minden másképp lesz.”

Sok esetben

-          veszekedés és összetűzés

-          sok vádaskodás és visszavágás

-          kiadott és elfojtott düh

-          bevallott és elhallgatott féltékenység

abban a hamis feltételezésben gyökerezik, hogy az egyik embernek meg kell szüntetnie a másik magányát”

Ez a végső megoldás iránti vágy gyakran erőszakot szül:

-          gondolatok szintjén – pl. gyanú, belső vádaskodás, bosszúálló fantáziák

-          szóbeli erőszak – szemrehányások és panaszáradat

-          ártó cselekedetek

„Az emberi kapcsolatokban jelen lévő erőszak végtelenül kártékony, mert nem csupán a másik félnek árt, hanem az ártó fél önmagát is egy ördögi körbe zárja, és egyre többet követel, miközben egyre kevesebbet kap.”

Lehet, hogy a magányérzetünk és szomorúságunk csupán a kölcsönös nyitottság hiányának a jele?

Néha igen

De:

Ha nem őrizzük önnön belső misztériumunkat, sohasem leszünk képesek közösséget formálni.

Érezted-e már, hogy szükség van bensőséges kapcsolataidban is határokra, titkokra?

Okozott-e konfliktust számodra, hogy más ilyen határokat próbált kijelölni veled szemben? Vagy ilyen határaidat feszegette?

4.                  Egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel         31.

Az őszinteség egy hamis formája, ha semminek sem szabad rejtve maradnia, mindent ki kell mondani.

Ez nagyon káros – a kapcsolatokat unalmassá teszi

Emberi érintkezésünk tele van üres fecsegéssel, könnyed vallomásokkal, tartalmatlan beszéddel, értelmetlen bókokkal, gyatra dicsérettel, fárasztó bizalmaskodással.

példák

-          sztártitkok – azoknak az embereknek a legunalmasabb közhelyeit és legönhittebb hóbortjait tárják elénk, akiknek az életét amúgy is tönkretette már a beteges magamutogatás

-          erőltetett nyitottság

-          irodaházak berendezése

Nehéz leleplezni azt az illúziót, hogy magányosságunkra a végső megoldást az emberi összetartozásban keressük.

Házasság

-          olyan összetartozás reményével indul, amely elűzi a „senkihez sem tartozás” minden fájdalmát.

-          testi-lelki összhang eléréséért folytatott kétségbeesett küzdelemmel folytatódik

-          nehéz érzékelni egy bizonyos fokú zártságot

-          hogyan jelölhetnék ki olyan határokat, amelyek segítségével az intimitás egymás mindig új és meglepő felfedezésévé válhatna

-          él a vágy a határok iránt

Idézet Kahlil Gibran-tól 33 oldal.

Mit gondolsz: mi lehet a magányunkra a megoldás?

Fejtsd ki bővebben.

5.                  A sivatagból a kertbe            34.

Akkor hát mit tehetünk alapvető magányosságunkkal?

Ha sem a barátság, sem a szerelem, sem a házasság, sem a közösség nem űzheti el ezt a magányt? – Pedig az illúziók olykor élhetőbbek a valóságnál.

Miért ne élvezzük átmenetileg a megértettség és az elfogadottság élményét?

Ezek a kérdések rögös útra visznek minket.

Ez a rögös út az áttérés a magányról az egyedüllétre.

Ahelyett, hogy elfutnánk a magányunk elől, és megpróbálnánk elfelejteni vagy letagadni, védelmeznünk kell, és át kell alakítanunk gyümölcsöző egyedüllétté.

lépjünk a magányunk sivatagába s változtassuk az át az egyedüllét kertjévé

Kell hozzá: bátorság és erős hit.

Hihető-e számodra, hogy létezik az egyedüllét kertje?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.